Sötét éjszaka volt, az asztalra fektettél, én széttettem a lábaimat, mikor vetkőztetni kezdtél. Fölém hajoltál, én felsikítottam, és megtörtént az első.................pelenkázásom!
Nélküled alszom el, de te álmomból keltesz fel. Kívánlak! S már érzem illatod, s ajkamon forró nedved édes ízét. Szeretlek: ó, kávé!
Először finoman behatolok abba a nedves kis résbe, majd vadul dolgozom rajta, végül ELMEGYEK, így szerellek meg, te átkozott vízakna!
Forróságtól izzadva vágyom rád, nyelvemmel akarom érezni minden egyes porcikád, és ahogy zuhanyként hűsíted le tüzelő testem. Imádlak, csoki fagyi!
Van egy dolog, ami nagy és kemény, ha beveszed a szádba és ki-be húzogatod, idővel fehér lé kezd folyni belőle... Ez a fogkefe!
Tegnap éjjel őrülten kerestelek! A csupasz testemen akartalak érezni! Aztán mégiscsak nélküled kellett elaludnom! Hol voltál, te hülye pizsama?
Érzem az ajkad puhaságát, s rajtam keresztül a lé folyik a szádon át, mert én vagyok a SZÍVÓSZÁL!